Kivágtam a helyéről, ahogy szoktam: vékony, éles, kerek sarkú spaklival finoman ütögetve kalapáccsal, vagy akár anélkül, csak kézzel tolva, közben mosószeres vízzel spriccelgetve, hogy ne szoruljon meg a ragasztóban. Még soha nem engedte el ilyen nehezen, jó alaposan bele volt ragasztva.
Hozzátartozik, hogy az X-nek nem csak alulról, a felfekvő felületen ragasztották oda a szélvédőjét, hanem kívülről is jól körbekenték. Gondolom azért, hogy a víz ne tudjon a keretbe, az üveghez befolyni. Ez a megoldás persze nem nem vált be, sőt talán pont ellenkező hatást váltott ki: ami nedvesség mégis beleszivárgott, az legalább zavartalanul dolgozott, nem szárította ki a menetszél. Most ezt úgy oldom meg, hogy nem nyomok kívülről ragasztót az üveg köré, viszont csinálok mindkét oldalon kis lyukat a szélvédő ágyának aljára, hogy ott kifolyjon a bekerült víz a vízvályúba.
(Ha már itt tartunk... '72-ben hány autónak ragasztották be a szélvédőjét a keretébe? Én '90 táján tanultam a karosszérialakatos szakmát. Szó sem volt a ragasztott szélvédők szereléséről, magam is csak pár évvel később - jellemzően a '80-as évek második felétől gyártott - nyugati autóknál találkoztam ezzel a megoldással. Szerencsére főleg törött szélvédők kivágásával gyakoroltam a kiszerelést, azokra nem kellett vigyázni. Graz-ban egy bontóban láttam levegős kivágó szerszámot, amivel egyben kiszedték, hogy el tudják adni. Gyakorlatilag a spakli gépesített változata volt. Az acéldrótos megoldást sosem láttam közelről, csak hallottam róla.)
A szélvédőt végül sikerült elrepesztenem - életemben először történt meg -, mikor a bal felső sarok közelében a spaklitól megfeszült, felülről elindult egy repedés. Én viszont nem repestem. Szerencsére javíthatónak tűnik.
Némi töprengés után kivettem a műszerfalat is, így könnyebb hozzáférni, az nem sérül meg és ki is tudom cserélni az aranyéval. Azé egy (ui.: nem, sajnos több) helyen repedt, ezt a jó állapotút fogom majd beletenni, ha kész lesz.
A keretre ráfért a javítás. A jobb alsó sarka elég szita volt már, ráadásul az alatta lévő merevítőt is jócskán megrágta a rozsda. Abba is beleraktam egy foltot, bár nem mondanám, hogy túl profi, de legalább egy ideig megteszi. Már addig legalább lejjebb nem megy a rohadás.
A jobb oldalon inkább csak az oszlop tövében lyukacsosodott ki, de mivel már korábban ide behegesztettek egy darabot, kíváncsi voltam, mi van alatta. Egész jó állapotban maradt.
Nagyjából ilyen, ha frissen van behegesztve egy darab lemez.
Ahol nagyobb kráterek voltak, ott csak felrakó hegesztéssel betömködtem a lyukakat.
Következett egy hosszú drótkorong-rozsdamaró masszázs. Amikor a drótkorongozás már azt mutatja, hogy tiszta a felület...
...akkor egy kis rozsdamaró rögtön lelohasztja az elégedett mosolyt.
Itt már rámondhattam, hogy a lemezek elő vannak készítve a festéshez.
Ja, igen, a sárvédőn is volt pár hólyag, a drótkorong elő is varázsolta a lyukakat. Ennél persze nagyobb foltot kellett volna behegesztenem, de most ilyesmibe nem volt kedvem belemenni.
Alapozó festés után, gittelés közben.
Mellesleg, ha már így le volt csupaszítva a keret, kicsit húztam is rajta hátrafelé-lefelé, hogy az oldalablakoknál végre egyenletes legyen a hézag. Eddig az egész kissé megemelkedett, felfelé növekvő hézagot okozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése