2015. április 26., vasárnap

10. Hátsó lengőkarok

A bal oldalit azért kellett levenni, hogy a váltó lejöjjön, a jobbnak meg már lógott a gömbfeje. Újíttassuk fel mindkettőt!
Először rozsdamaróban áztak pár napig. A helyenként jó vastag sárral kevert rozsdaréteget spaklival, drótkefével is noszogatni kellett, hogy eresszen.


Megpróbáltam a szilenteket is kicserélni, de csak az egyiknek a gumiágyát sikerült valahogy kipréselnem a helyéről. Gondoltam, majd a megfelelő eszközzel a szakemberek a többinél ezt megoldják. Kerestem hozzá újakat. Egy korábban a klubelnöktől kapott minta méretei alapján keresni is kezdték a boltban az eladók az alkatrészbázisban és kiderült, hogy van valahol elfekvőben 4 db (pont annyi kell), bár ott úgy tudják Fiat 600-asé. Olyan olcsó volt, mind megvettem. Később aztán úgy döntöttem, mégsem cserélem ki, csak azt az egyet, amit már kibarmoltam e helyéről. Miután átfűrészeltem a bent maradt külső hüvelyt, csapágylehúzóval ki tudtam tolni a helyéről, az újat meg a furat rozsdamentesítése után vissza.
Szétszedve a gumiperselyt, azt találtam, hogy ez sosem megy tönkre. Ez nem úgy van csak egyszerűen összevulkanizálva tömör gumival, hanem átfedéses illesztéssel elő van feszítve. Ami kilóg a külső hüvelyből, az megöregszik és összerepedezik, de a közepe örök élet.



A felújításnál egyébként a gömbök maguk eredetiek maradt, látszott a szárukon. Végül két réteg alapozót és egy fekete színt kaptak a lengőkarok.

Ui.
Most néztem az ebay-en, egy pár gömbfej, amit a szegcsek kifúrása után lehet a helyére csavarozni, kb. 100 ezresbe fáj.


9. Szélvédőkeret

Ha már ott állt felbakolva, várva az alkatrészek javítását és megérkezését, elkezdtem kijavítani a szélvédő keretét, mert már rendesen kikezdte a rozsda.
Kivágtam a helyéről, ahogy szoktam: vékony, éles, kerek sarkú spaklival finoman ütögetve kalapáccsal, vagy akár anélkül, csak kézzel tolva, közben mosószeres vízzel spriccelgetve, hogy ne szoruljon meg a ragasztóban. Még soha nem engedte el ilyen nehezen, jó alaposan bele volt ragasztva.
Hozzátartozik, hogy az X-nek nem csak alulról, a felfekvő felületen ragasztották oda a szélvédőjét, hanem kívülről is jól körbekenték. Gondolom azért, hogy a víz ne tudjon a keretbe, az üveghez befolyni. Ez a megoldás persze nem nem vált be, sőt talán pont ellenkező hatást váltott ki: ami nedvesség mégis beleszivárgott, az legalább zavartalanul dolgozott, nem szárította ki a menetszél. Most ezt úgy oldom meg, hogy nem nyomok kívülről ragasztót az üveg köré, viszont csinálok mindkét oldalon kis lyukat a szélvédő ágyának aljára, hogy ott kifolyjon a bekerült víz a vízvályúba.

(Ha már itt tartunk... '72-ben hány autónak ragasztották be a szélvédőjét a keretébe? Én '90 táján tanultam a karosszérialakatos szakmát. Szó sem volt a ragasztott szélvédők szereléséről, magam is csak pár évvel később - jellemzően a '80-as évek második felétől gyártott - nyugati autóknál találkoztam ezzel a megoldással. Szerencsére főleg törött szélvédők kivágásával gyakoroltam a kiszerelést, azokra nem kellett vigyázni. Graz-ban egy bontóban láttam levegős kivágó szerszámot, amivel egyben kiszedték, hogy el tudják adni. Gyakorlatilag a spakli gépesített változata volt. Az acéldrótos megoldást sosem láttam közelről, csak hallottam róla.)

A szélvédőt végül sikerült elrepesztenem - életemben először történt meg -, mikor a bal felső sarok közelében a spaklitól megfeszült, felülről elindult egy repedés. Én viszont nem repestem. Szerencsére javíthatónak tűnik.
Némi töprengés után kivettem a műszerfalat is, így könnyebb hozzáférni, az nem sérül meg és ki is tudom cserélni az aranyéval. Azé egy (ui.: nem, sajnos több) helyen repedt, ezt a jó állapotút fogom majd beletenni, ha kész lesz.

A keretre ráfért a javítás. A jobb alsó sarka elég szita volt már, ráadásul az alatta lévő merevítőt is jócskán megrágta a rozsda. Abba is beleraktam egy foltot, bár nem mondanám, hogy túl profi, de legalább egy ideig megteszi. Már addig legalább lejjebb nem megy a rohadás.



A jobb oldalon inkább csak az oszlop tövében lyukacsosodott ki, de mivel már korábban ide behegesztettek egy darabot, kíváncsi voltam, mi van alatta. Egész jó állapotban maradt.


Nagyjából ilyen, ha frissen van behegesztve egy darab lemez.


Ahol nagyobb kráterek voltak, ott csak felrakó hegesztéssel betömködtem a lyukakat.


Következett egy hosszú drótkorong-rozsdamaró masszázs. Amikor a drótkorongozás már azt mutatja, hogy tiszta a felület...


...akkor egy kis rozsdamaró rögtön lelohasztja az elégedett mosolyt.


Itt már rámondhattam, hogy a lemezek elő vannak készítve a festéshez.


Ja, igen, a sárvédőn is volt pár hólyag, a drótkorong elő is varázsolta a lyukakat. Ennél persze nagyobb foltot kellett volna behegesztenem, de most ilyesmibe nem volt kedvem belemenni.


Alapozó festés után, gittelés közben.


Mellesleg, ha már így le volt csupaszítva a keret, kicsit húztam is rajta hátrafelé-lefelé, hogy az oldalablakoknál végre egyenletes legyen a hézag. Eddig az egész kissé megemelkedett, felfelé növekvő hézagot okozva.

2015. április 25., szombat

8. Sebességváltó

Még a télen felújítottam egy sebváltót az aranyhoz (lásd ott). Mivel most úgyis szét van szedve és hozzá lehet férni, mellesleg recsegős a harmadik és kidobálja a hátramenetet, gondoltam, berakom azt a felújítottat ebbe a kocsiba. Levettem az önindítót, kiszedtem minden csavart, ami a váltót a motorral összefogja, meg minden egyéb sallangot (kuplunghengert, km-spirált, testkábelt). Némi kínlódás után rájöttem, hogy a lendkerék alsó burkolatát még egy aprócska csavar fogja, amitől nem tudom a váltót lehúzni a motorról. Azt is kivettem, utána már sikerült.

A felújított váltón volt még némi finomítani való. Például a csavarok összeszedegetése a sok szétszedett váltóból. Persze az X váltójának vannak spéci csavarjai, amit nem lehet mással helyettesíteni. Végül a mindenfelé elrakosgatott alkatrészkupacokból csak összejött mind.
Meghúztam a vadiúj tengelyvég anyákat és biztosítandó a lecsavarodás ellen beütöttem a horonyba a peremet. Ehhez a művelethez két sebességet kell egy időben kapcsolni. Egyiket egyszerűen a rudazattal, a másikat a kapcsolóvillájának az oldása után, az ötödik fokozat összekapcsolásával. Miután feloldottam az ötödiket, nem forogtak a tengelyek, teljesen megszorultak. Hm, kiderült, hogy az ötödik fogaskerekét fordítva tettem fel és az anyával nekiszorítottam a váltóház falának. Anya leold, kerék megfordít, újra összerak.
Miután meghúzgáltam körben minden csavart, kíváncsiságból kihajtottam az olajbeöntő és a leeresztő csavart. A leeresztő közepében van egy mágnes a vasreszelék összegyűjtésére. Nos, ide egy kis csapocska tapadt, ami a 3-4-es kapcsolórúdban van elhelyezve a több sebesség egyidejű kapcsolhatósának kiküszöbölésére szolgáló retesz gyanánt. Felmerült a kérdés, hogy ez vajon onnan esett ki, vagy egy fölösleges darab maradt benne az összerakáskor (több váltóból lettek összeválogatva legjobb darabok). Egyszerű volt ellenőrizni. Levettem az 5. fokozat felőli burkolatot, a külső rudazattal kapcsoltam a 3-ast és utána az 5-hátramenet rúdja is mozgatható maradt. Vagyis a csap kiesett a helyéről. Sőt, kiderült, hogy egy másik is, méghozzá az  5-hátramenet kapcsolórúd mögé, ami aztán a rudazat tologatásakor kiütötte a furat végén az acéldugót. Ezt kiegyengettem, visszaütöttem a helyére és megpróbáltam a furat szélét kicsit ráperemezni, ahogy gyárilag is van. Váltó újra szét és össze, hogy minden a helyére kerüljön.
Következett a difimű csapágyak előfeszítése. Kimértem, hogy egy 0,3-as hézagoló lemezzel tudnám a 0,1-es előfeszítést megadni. De olyat honnan szerezzek? Végül addig keresgéltem a mindenféle acél-, alu- és rézlemez gyűjteményemben, míg találtam 0,3-as alulemezt. Ebből ollóztam ki egy karikát, majd szereztem a csapágyfedél alá egy vékony O-gyűrűt tömítésnek és ez a része kész is lett.
Hiányzott még egy tőcsavar a váltó alsó részéből, ami a tartóbakot rögzíti. Ehelyett csináltam egy másikat csavarból, és mivel a házban a menet eléggé ki volt már kopva, tisztítás után beragasztottam Epokittel.

Felraktam a váltót a motorra. Részletezve: bepillantottam a helyére, minden rendesen állt, semmi nem volt útban. Aztán csak egyszerűen lenyúltam a motortérben, megfogtam, felemeltem, helyére illesztettem, felcuppant. Elengedtem, megállt. Beraktam a csavarokat... kész. Visszaraktam a lengőkarokat a hézagoló lemezekkel, féltengelyeket, az alsó motortartó bölcsőt, egyebeket, minden pikk-pakk, kézzel a helyére csusszant, betekeredett, helyén volt. Még eszembe jutott, hogy össze kéne szerelni a kapcsolórudazatot és kipróbálni, hogy jól működik-e, de közbejött pár nap szünet és aztán valami mással szöszmötöltem. Egyszer aztán eszembe jutott, összecsavaroztam és kiderült, hogy a váltó kapcsolórúdja nem mozdul, egyáltalán, egy fikarcnyit sem.
Rángattam, cibáltam, ütögettem: mint a beton. Apropó, beton: kis idő után felsejlett az ok, a beragasztott tőcsavar.

Féltengelyek, bal lengőkar, önindító újra le.

Váltó újra az asztalon, a beragasztott tőcsavart kivettem, és próbáltam finoman a lyuk mélyére fúrni. Sajnos nem volt feneke, a fúró nekiment a kapcsolórúdnak. (Ott a képen a felső dugó, amit véletlenül kiütöttem a helyéről és aztán így tudtam visszaperemezni. A biztonság kedvéért, hogy ne szivárogjon az olaj, később még ezt is körülkentem ragasztóval.)


Próbáltam nagy kalapáccsal finoman ütögetni, befelé nagy nehezen mozdult is a rúd, de semmi több. Jöhetett a váltó újbóli szétszedése. Hát, igen, ott a ragasztó a felületen.


A belső végét ütögetve, később csavargatva-húzva nagy nehezen ki tudtam húzni a helyéről. Eztán néhányszor jól megjáratva kitisztult a furata. A csavart újra beragasztottam, de már megnéztem belülről, hogy oda ne kerüljön az anyagból. Hányadszorra is szereltem össze ezt a váltót?

Persze, a végén már nem ment olyan simán a váltó felrakása, nem csúszott a helyére, útban volt a takarólemez, a csavarok megakadtak, félrekaptak, megszakadt a menet, minden kis apróságért meg kellett kínlódni.

7. Hengerfejtömítés

Április elején megjött a szép idő, így elindultam kicsit megjáratni a gépet. Mentem is vagy 50 km-t, amikor fura csörgős hangja lett és elment az ereje. Lelassultam, félreálltam egy mellékút lehajtóján és beigazolódott a gyanúm: megint átégett a hengerfejtömítés. Három év alatt harmadszor. Illetve másodszor égett át, de harmadszorra ment ki. Hívtam egy autómentőt és hazafuvaroztattam mindkettőnket.

Volt persze előjele. Egyik, hogy hidegen nem akart már alapjárata lenni az utóbbi pár hónapban, hiába próbáltam a szívatót belőni. Vagy túlzabálta magát, vagy hamar leállt, ha már kicsit melegedett a motor. Melegen sem volt igazán szép alapjárata.
A másik, hogy rövid járatás után sziszegett a kiegyenlítő tartály a túlnyomástól, de úgy tűnt, hogy repedés van rajta és azért.
A harmadik közvetlenül a végkifejlet előtt volt, kezdett fura, kicsit égett szaga lenni.

Első gondom, hogy hol a csudában szedjem szét? Helyet cserélt az arany színűvel, átmenetileg az pihen a bejárón.


Leszedtem a hengerfejet, a csavarok és anyák túl könnyen megindultak. Sem a hengerfejen, sem a hengertömbön, sem a tömítésen nem látszott semmi, ami okozhatta az átégést.




A feltehetően Elring tömítés eredeti 2 mm-es vastagsága 1,6 lett a hátsó és 1,7 az első (gyertyák felőli) oldalon. Nyilván összenyomott állapotban valamivel vékonyabb lehetett, vagyis szerintem alapvetően jól tömített. De akkor mi a baj?



Itt volt az átégés. Semmi látható nyom. Egy sík vastömb alá tett csiszolóvászonnal finoman felhúztam a felületet, hogy jobban látszódjon a hiba, de nincs.


Emitt csak a fém peremek nyoma látszik a puhább a alumíniumban.


Nézegettem a síkot: a blokk tökéletesnek tűnt, a hengerfejnek volt egy egészen enyhe görbülete, a közepe kissé magasabban volt, de ha rátettem a hengertömbre, a 0,05-ös hézagmérő nem ment közéjük. Elvileg tehát belefér a gyári síklapúság tűrésbe. Viszont megnéztem a felső síkját is a vezértengely háza felől, ott volt egy jó tizednyi púp.
Első lehetőségként felmerült, hogy hagyom így, a csavarok simán lehúzzák azt a néhány század görbeséget, ezzel a felső felület is kissé a sík felé közelít. Így a szelephézagokat sem kell újra belőni. Majdnem ennél maradtam.
De aztán mégis úgy döntöttem, megadom az esélyt, hogy tökéletes legyen. Síkba hozatom az alsó és a felső felületet is és beállíttatom a hézagokat (hézagoló lapkákkal). Esetleg becsiszoltatom a szelepeket, ha szükségesnek látják.

Vettem Götze tömítést (állítólag az a legjobb), mindjárt kettőt, mert majd a másik motorhoz is kelleni fog.