8. Sebességváltó

Még a télen felújítottam egy sebváltót az aranyhoz (lásd ott). Mivel most úgyis szét van szedve és hozzá lehet férni, mellesleg recsegős a harmadik és kidobálja a hátramenetet, gondoltam, berakom azt a felújítottat ebbe a kocsiba. Levettem az önindítót, kiszedtem minden csavart, ami a váltót a motorral összefogja, meg minden egyéb sallangot (kuplunghengert, km-spirált, testkábelt). Némi kínlódás után rájöttem, hogy a lendkerék alsó burkolatát még egy aprócska csavar fogja, amitől nem tudom a váltót lehúzni a motorról. Azt is kivettem, utána már sikerült.

A felújított váltón volt még némi finomítani való. Például a csavarok összeszedegetése a sok szétszedett váltóból. Persze az X váltójának vannak spéci csavarjai, amit nem lehet mással helyettesíteni. Végül a mindenfelé elrakosgatott alkatrészkupacokból csak összejött mind.
Meghúztam a vadiúj tengelyvég anyákat és biztosítandó a lecsavarodás ellen beütöttem a horonyba a peremet. Ehhez a művelethez két sebességet kell egy időben kapcsolni. Egyiket egyszerűen a rudazattal, a másikat a kapcsolóvillájának az oldása után, az ötödik fokozat összekapcsolásával. Miután feloldottam az ötödiket, nem forogtak a tengelyek, teljesen megszorultak. Hm, kiderült, hogy az ötödik fogaskerekét fordítva tettem fel és az anyával nekiszorítottam a váltóház falának. Anya leold, kerék megfordít, újra összerak.
Miután meghúzgáltam körben minden csavart, kíváncsiságból kihajtottam az olajbeöntő és a leeresztő csavart. A leeresztő közepében van egy mágnes a vasreszelék összegyűjtésére. Nos, ide egy kis csapocska tapadt, ami a 3-4-es kapcsolórúdban van elhelyezve a több sebesség egyidejű kapcsolhatósának kiküszöbölésére szolgáló retesz gyanánt. Felmerült a kérdés, hogy ez vajon onnan esett ki, vagy egy fölösleges darab maradt benne az összerakáskor (több váltóból lettek összeválogatva legjobb darabok). Egyszerű volt ellenőrizni. Levettem az 5. fokozat felőli burkolatot, a külső rudazattal kapcsoltam a 3-ast és utána az 5-hátramenet rúdja is mozgatható maradt. Vagyis a csap kiesett a helyéről. Sőt, kiderült, hogy egy másik is, méghozzá az  5-hátramenet kapcsolórúd mögé, ami aztán a rudazat tologatásakor kiütötte a furat végén az acéldugót. Ezt kiegyengettem, visszaütöttem a helyére és megpróbáltam a furat szélét kicsit ráperemezni, ahogy gyárilag is van. Váltó újra szét és össze, hogy minden a helyére kerüljön.
Következett a difimű csapágyak előfeszítése. Kimértem, hogy egy 0,3-as hézagoló lemezzel tudnám a 0,1-es előfeszítést megadni. De olyat honnan szerezzek? Végül addig keresgéltem a mindenféle acél-, alu- és rézlemez gyűjteményemben, míg találtam 0,3-as alulemezt. Ebből ollóztam ki egy karikát, majd szereztem a csapágyfedél alá egy vékony O-gyűrűt tömítésnek és ez a része kész is lett.
Hiányzott még egy tőcsavar a váltó alsó részéből, ami a tartóbakot rögzíti. Ehelyett csináltam egy másikat csavarból, és mivel a házban a menet eléggé ki volt már kopva, tisztítás után beragasztottam Epokittel.

Felraktam a váltót a motorra. Részletezve: bepillantottam a helyére, minden rendesen állt, semmi nem volt útban. Aztán csak egyszerűen lenyúltam a motortérben, megfogtam, felemeltem, helyére illesztettem, felcuppant. Elengedtem, megállt. Beraktam a csavarokat... kész. Visszaraktam a lengőkarokat a hézagoló lemezekkel, féltengelyeket, az alsó motortartó bölcsőt, egyebeket, minden pikk-pakk, kézzel a helyére csusszant, betekeredett, helyén volt. Még eszembe jutott, hogy össze kéne szerelni a kapcsolórudazatot és kipróbálni, hogy jól működik-e, de közbejött pár nap szünet és aztán valami mással szöszmötöltem. Egyszer aztán eszembe jutott, összecsavaroztam és kiderült, hogy a váltó kapcsolórúdja nem mozdul, egyáltalán, egy fikarcnyit sem.
Rángattam, cibáltam, ütögettem: mint a beton. Apropó, beton: kis idő után felsejlett az ok, a beragasztott tőcsavar.

Féltengelyek, bal lengőkar, önindító újra le.

Váltó újra az asztalon, a beragasztott tőcsavart kivettem, és próbáltam finoman a lyuk mélyére fúrni. Sajnos nem volt feneke, a fúró nekiment a kapcsolórúdnak. (Ott a képen a felső dugó, amit véletlenül kiütöttem a helyéről és aztán így tudtam visszaperemezni. A biztonság kedvéért, hogy ne szivárogjon az olaj, később még ezt is körülkentem ragasztóval.)

Próbáltam nagy kalapáccsal finoman ütögetni, befelé nagy nehezen mozdult is a rúd, de semmi több. Jöhetett a váltó újbóli szétszedése. Hát, igen, ott a ragasztó a felületen.

A belső végét ütögetve, később csavargatva-húzva nagy nehezen ki tudtam húzni a helyéről. Eztán néhányszor jól megjáratva kitisztult a furata. A csavart újra beragasztottam, de már megnéztem belülről, hogy oda ne kerüljön az anyagból. Hányadszorra is szereltem össze ezt a váltót?

Persze, a végén már nem ment olyan simán a váltó felrakása, nem csúszott a helyére, útban volt a takarólemez, a csavarok megakadtak, félrekaptak, megszakadt a menet, minden kis apróságért meg kellett kínlódni.