2015. november 11., szerda

Nürburgring

43. AvD Oldtimer Grand Prix
és a német X1/9 klub 30. találkozója


Az esemény honlapja

Beharangozó videó

Miután a klubtagok közül néhányan már jártak ott - esetleg nem is egyszer - és felsőfokon beszéltek az élményről, az idén nekem is ki kellett mennem velük.

Egész pontosan a fiammal ketten mentünk. Dinci klubelnökkel megvitattuk a szállás mikéntjét (sok kis sátor, egy nagy sátor vagy Szkif) és sorsközösséget vállalva mindketten húztunk magunk után egy-egy utánfutót. Ő Félixet és meg Szkifet. Én az előző napokban kipróbáltam a szerelvényt, hogy mindkét része bírja-e a tempót és hogyan viselkednek együtt (bár már húztam az X-szel). Az odaút szűkös időtartamra korlátozódott: két kocsival csütörtök hajnal 1 körül indultunk az M1 kivezetőről - miután feltankoltunk 98-assal - és egy gyötrően forró napon át mentünk szinte egyfolytában. A kollégának a frissen felújított és beállított motor még így is rendszeresen becsörgött, ha emelkedőn húzatta, pedig volt belőle elég. Később a német autópályán már 95-öst vettünk (jó lesz az!), amitől persze nem lett jobb a helyzet. Én a hengerfejtömítés miatt aggódtam kicsit, mert az utolsó csere óta nem sokat mentem vele, különösen nem erőltetett menetben. Jó, a pótkocsikkal a 110-120 is bőven elég volt, de a meleg és a többletterheléssel való gyorsítgatások mégiscsak számíthattak. A én gépemmel egyébként nem volt semmi baj.
Irdatlan sok autópálya-felújítás volt útközben, lassú menetekkel, dugókkal. Este 5 körül értünk a Nordschleife mellé és mindjárt meg is álltunk az egyik parkolóban kicsit hangolódni a következő napokra. Sajnos éppen nem sok minden látnivaló volt, hacsak az nem, hogy egy mentőautó és egy autómentő is végigrobogott a pályán: valaki egy kicsit jobban odaverte magát.

Este a kempingben még mindig iszonyú meleg volt, mire a sátort felállítottuk, a maradék víz is kicsavarodott belőlem. Egész este próbáltam pótolni, de nem sikerült teljesen.
A másik két autó és személyzete valamikor éjfél után ért oda, ők korábban indultak, de Ausztriában autózgattak a hegyek között és valahol egy stégen aludtak a helyi rendbizottság nem kis felháborodására, amit a szélvédőre tűzött kis cetlin meg is üzentek nekik.
Ez a kép nem az első napon készült - nyilván.

A csapat így három X1/9-ből, két utánfutóból, egy Lotus Elise-ből és nyolc emberből állt össze. Az előzetes foglalásunknak hála, a német X1/9 klub szerzett nekünk parkolójegyet a klub placcára és egész hétvégére belépőjegyet a pálya teljes területére, mindezt egész elfogadható áron.

Pénteken még mindig meleg volt, de elviselhető. A nap a résztvevők számára a műszaki felkészülés és az edzés jegyében telt. Kezdetnek végigjártuk a boxokat, kezdve a boxutca mellettiekkel, ahol főleg F1-es autókkal szöszmötöltek éppen. Persze volt ott más csapatnak is bérelt területe. Ezekbe kevés kivétellel simán be lehetett sétálni, mindent alaposan megnézegetni, lefényképezni. A hely sokszor meglehetősen szűk volt, az érdeklődő meg sok, de sohasem éreztük, hogy nem kívánatosnak találtak volna a szerelők. Nyilván tisztában vannak vele, hogy ez a rendezvény így működik, ha kitiltják a bámészkodókat, nem is lenne senki kíváncsi rá.







Itt aztán kincseket lehet látni.
Mercedes 300 SLS, ebben a kivitelben talán egyetlen.

Ferrari 500/625...
 ...nem az utcasarkon találták, volt néhány neves tulaj-elődje.
Ez rejtély maradt, többen Sting Ray alapokra tippeltek, szerintem - arányai és a jobbkormány miatt - inkább E-type lehet.
> Hála a "Milyen autó van a képen" fórumnak, már tudom, hogy ez Morgan Plus 4 Super Sports 1961-ből. <
Ezt a 250-est a maranelloi múzeumban láttam pár éve...
... akkor így nézett ki.
Apropó, kinézet: ezekben a boxokban - gondolom - a tehetősebb versenyzők béreltek helyet, ami az autók megjelenésén is látszott. Például az előző Ferka, a múzeumban még kissé kopottas ruhájában mutatta, hogy ő nem csupán egy dísztárgy, hanem időnként becsülettel teljesíti a feladatát, amit a sors rászabott: keményen odateszi magát a pályán. Nem tudom, azóta megsérült-e vagy csak egyszerűen átfestették, netán felújították, mindenesetre szép csili-vili lett. Mint a legtöbb autó itt: simára gittelve, szépre festve, polírozva, sehol egy karc, leverődés, olajfolt vagy porszem. A futóműalkatrészek is horganyozva, krómozva fénylenek. Túl vannak restaurálva, amit egy utcai autónál is hibának tartok, nemhogy ezeknél. Az igazi érzelmeket kiváltó állapot az, amikor még leginkább a kopottas eredeti festés borítja (esetleg belejavítgatva itt-ott) olajtól elszíneződve, rozsdásra égett a kipufogója, a végénél a karosszérián a festés megégve, kormosan (nem találtam róluk képet, pedig voltak ilyenek is).
Ezek itt főleg Cooperek.
Maseratik.




Gyönyörű minden porcikája. Itt ez a két míves, V alakban álló hatalmas gyújtáselosztó. Meg a hűtő kiegyenlítőtartálya - ha az.
Talbot.

Egy utcai autókból már ismerős motor.

Meg egy csomó minden, amiről nem tudjuk micsoda.

Túlpolírozott szépségek:
Amíg nem szóltunk bele és nem csináltunk kárt, nyugodtan bámészkodhattunk.


Közben a pályán már zajlottak az edzések, a ki- és befutó autók folyamatosan bömböltek. Kellő óvatossággal magára boxutcára is ki lehetett menni, egészen a pálya menti plexifalig.


A boxutca mögött több hatalmas és néhány kisebb sátorban is felkészülés zajlott. Itt kissé szellősebben és több irányból is meg tudtuk szemlélni a gépeket és a munkát.
Ez egy Bizzarrini. Itt még nagyon impozáns és sokat ígérő, de a pályán gyengélkedett (a többihez képest).

Ez egy E-type hátsó futóműve, elég masszív, a felső lengőkar maga a féltengely -  vagy nem?
 A limuziné sokkal egyszerűbb szerkezet.

A sétálgatás közben felmentünk a lelátóra is, ahonnan éppen a 70-80-as évek nyitott és zárt pályaautói - Lolák, Matrák, De Tomasók, turbós BMW-k és Porschék, meg hasonlók - köröztek, a célegyenes végén a turbósok hosszú lángcsóvákat húztak maguk után. Elképesztő hangorkánt csaptak a különféle méretű és építési elvű motorok kipufógói: a mély dübörgéstől a visító trombitálásig mindenféle hang borzolta a hátunkon szőrt.








Aztán jöttek a "legfiatalabb" F1-esek.








Az egyik edzés rajtjához a boxok mögötti parkolóban gyülekeztek, miközben éppen arra bóklásztunk és csak hüledeztünk a sok különleges járgány között tülekedve: Veritas, Lister, Ferrari, Maserati, meg egy csomó ismeretlen és felidézhetetlen gép.


> Kurtis KK <


Aztán onnan, a pályán belülről figyeltük a küzdelmüket: hihetetlen, hogy ennyiféle elképzelés szerint épített autó indul egy futamban és próbálja bizonyítani fölényét. A legfurcsábbnak egy talán Saab 96-ra emlékeztető formájú és hangú autócska* bizonyult, amelyik az esélytelenek nyugalmával, de becsülettel rótta a köröket a nála sokszorosan erősebb és gyorsabb paripák között.

A történelmi boxokban és az általuk körbezárt téren stílszerűen régi és ritka gépek pihentek. Ezek a műhelyek régi versenyzőkről kapták a nevüket.
 Ezek itt Nuvolari, von Brauchitsch, Carraciola és Lang nevét viselik.

Főleg szombat délelőttre pezsdült fel itt az élet.
BMW 328.
 Mercedes (SSK?)
  Maser

 Aston Martin
 Valami BMW


 Delahaye
 A hűtőmaszkján Rally felirat

Két Alvis
Egy Veritas... és amiről már beszéltem: foltozgatott karosszéria, csiszolás, polírozás nélkül. Büszkén viseli a harci sebeit!
MG. Minden a nyolcszög jegyében.

ALTA Jaguar.

Néhány a  legrégebbiek közül, egy része szinte eredeti állapotban, nagyon kevés látható restaurálással.
Egy Renault...

...hidraulikus lengéscsillapítókkal, gyűrűkkel csatlakoztatva...
...és egy rendes járműnek akkorban neve is volt.
Locomobile. Nem gőzhajtással.

American LaFrance, láthatóan Simplex rendszerű, a Peking-Párizs verseny résztvevője.


 Mint egy mai kamion motorja - legalábbis a mérete.

 Ez valami benzinellátó holmi...
 ... ez meg gyújtóberendezés.
Verseny még nem volt, de a gumik már kaptak az erőkből. A lágy keverék a jó tapadás alapja - és nem a szélesség.

Meg egy csomó nemtommi.





A napi bóklászás alatt begyűjtött élmények.
Alfák.


 Maseratik.


 Isderák (a Mercedes C111 "szellemi utódai", persze legálisan és merci motorral)...


 ...amikből Spyder is létezett.
Skodák.

 Alfa 1900 Super Ti, eredetinek tűnő állapotban.
 Dino 246.
 Utódja, a 348.
Félig LEGO porsche.
 911-esek.
 356-osok.
 914-esek.
 959 metszet.
 Dakar Porsche (?).
Stílszerűen:
Szállítójárművek...




...elárusítók...



... és szolgálatiak.

Korhű ruházat és minden régi kacat is kapható.
Ennek a párjával, a 722-es rajtszámúval nyerte Moss az '55-ös Mille Migliát.
Egyebek.




Ezek közül nem tudni, melyik eredeti, melyik replika (de szerintem, a fekete az replika).


Ez a Mazda  RX-3 - '70 tájáról - szépen muzsikált a 80-90-es évek DTM-es gépszörnyei között.

A leglassúbb Lambók, árverésre várva.


Délután még belepillantottunk a gyönyörű Alfa Giuliák versengésébe, amit kellemesen tarkított néhány Lotus Elan és Ford Cortina is. Ez utóbbiak annyira kiríttak a többi közül a cseppet sem izgalmas családiautó formájukkal, villamossín nyomtávjukkal és virsligumijaikkal. Ennek ellenére egyáltalán nem mentek és kanyarodtak lassabban az Alfáknál, sőt elképesztő volt nézni, ahogy a kerekek alá a sínt is oda lehetett volna rajzolni. Az Elanok persze fölényesen lenyomták az egész mezőnyt. Két amerikai gép is velük futott, az egyikük egy Galaxie, ahhoz képest, hogy egy nagy buta tepsi, egész jól ment, nem így a Mustang. Itt a Mini is esélytelen volt.










Estére a kempingben is felpezsdült az élet, megérkeztek a többi X1/9-esek, főleg németek. Már előző este feltűnt egy dán rendszámú Morris Marina egészen tisztességes állapotban. A gazdája odajött hozzánk, kicsit beszélgettünk és természetesen kölcsönösen megkínáltuk egymást az italainkból: mi pálinkával, ő sörrel. Az éjjel esett, a sátor itt-ott kissé beázott, néhány okostelefon nem örült ennek. Amúgy a legnagyobb gond ekkora tárasaságban, hogy este mindenki tölteni akarja a "telefon" akkumulátorát - mivel egész nap azt birizgálta -, de nincs annyi elosztó és áramerősség, amennyi elég lenne hozzá. Főleg, mivel közben leginkább a vacsoránkat melegítenénk a villanyrezsón, ami már magában le tudja verni a biztosítékot.

Szombaton érezhetően beindult az élet. A parkoló tele lett az egyes klubokhoz tartozó márkákkal, típusokkal, így a miénkben is állt vagy 100 db X1/9. Kisebb alkatrészbörze, két-három épített versenyautó, étkezősátor is növelte a változatosságot. Mellettünk a De Tomaso Panterák, egy-két Matrával kiegészülve, arrébb a Cobrák vagy a TVR-ek, de jónéhány típust felsorolhatnék még.
Étkezősátor - ahol olasz ételeket lehetett enni, de mi erre most nem értünk rá - szemben vele a versenygéppé épített járgányok. Az egyikük (egy piros) fedélzeti kamerájával készült videó linkje lejjebb megtalálható.

Egy szép eredeti(-szerű) Serie Speciale
530-asok és murenák
Eredetinek tűnő Pantera gyári felnikkel






Az idő kifejezetten rosszra fordult, hideg lett és köd.
A versenyek persze ettől még izgalmasak voltak. Csak néhány ízelítőül.
Jaguar futam, főleg E-type-okkal, de néhány limuzinnal, KX-val is.

Főleg átépített roadsterek, vagy ehhez hasonló spéci tetővel...
 ...vagy eredeti Hardtoppal.
 Kívülről gyári roadster.
Ez a narancs-szájú nagyon ment, de sajnos nem sokáig bírta.


Volt valami vegyes futam is, amiben a Jag-okon kívül Marcosok, TVR-ek, Cobrák, Morgan-ek, Austin Haley-k, meg egyebek is indultak. A zöld TVR Tuscan mindenkit levert, ami nem csoda, kicsi, mint egy Midget de valami bődületes V6 vagy V8-as Ford motor repíti. Ettől még rettentő ronda szegény és nem tudom, azon az "ajtón" hogyan lehet ki-beszállni.






A sorrend időnként változott.




A legrégebbi autók futama.
"Száguld a csupaszív, jó öreg Locomobile..." - ahogy egy régi Szűcs Judit sláger mondja...




Ez is verseny volt a javából!







Régi GP autók.







Nekem a legizgalmasabb futam ezeké a nem is tudom miféle pályagépeké volt. Ezek már igazi erős versenyautók. Közöttük az utcai gépek - Elanok, Austinok, Alfák, Porschék stb. - nemigen rúgtak labdába.
A fekete Maser Birdcage győzött, láthatóan nagyon gyors volt, mögötte egy Lister Chevrolet, az sem épp piskóta, gyötörték egymást rendesen.




Ez a Maser (?) és Ferka sok körön át gyűrte egymást, végül a Maser valahol lemaradt.
 Ezek ketten is küzdöttek rendesen, a hátsó egy Aston DB3S.

Giulietta Zagato fura, felemás vonalú szélvédővel.
Az Aston nem a másik irányból kanyarodik a pályára...

Az SLS már túl egy kis koccon. Nem sokkal később Goodwoodban rendesen beledurrantott egy Lister Jaguarba hátulról... ez nem az ő éve volt.
*Ez a kis kakukktojás, ami sehogy sem illett a többi közé.
> Már ezt is tudom: DB (Deutsch-Bonnet) Panhard HBR5, '55-'61 tájáról, hosszútávú versenyekhez (Le Mans és rally-k) építve. Főleg 750-950 cm3-es Panhard 2 hengeres boxermotorokkal 50-72 LE között, kevesebb, mint 600 kg-os műanyag karosszériával (a 2. széria műanyag autó). De volt belőle 1,3-as és feltöltött is. Érdekes, hogy miféle motorocskákból építettek akkoriban versenyautókat. <
Nem csak ezen a kisebb, F1-es pályán zajlottak a futamok, hanem a Nordschleifén is csaptak egy jó kis körözést az öreg gépek (ezt sajnos mi nem láttuk). Máskor pedig a különféle klubok nyomultak, vagy egyénileg ki-ki befizetett. Mindeközben persze a szokásos Turistenfahrt is folyt, vagyis bárki felmehetett a pályára bármilyen gépjárművel, aki megvette a jegyet.

Este a német klub szervezésében barbecue party zajlott, ahol megünnepelték a 30 éves évfordulójukat. Bizony már ilyen sokszor találkoztak itt. Még új volt  a típus, mikor megalakították a klubot. Néha 300-nál is több autó jött össze egy ilyen eseményen. Van olyan hölgy klubtag, akinek a második X1/9-ese van, mindkettőt újonnan vette. Sokat beszéltek, hosszú tombolasorsolást tartottak aztán még sokáig buliztak, mert reggelre nem sokat hagytak a 3 liter pálinkánkból. Egészségükre!

Vasárnap kicsit sokáig tollászkodott a társaság és a csinos kis dugóban alig-alig értünk oda időben a Nordschleife bejáratához, ahol a többi X1/9-essel együtt autóztunk 2 kört.


Persze nem csak mi voltunk a pályán. Sok helyen nagy volt a tülekedés és kevés az udvariasság. A lassabbak is elfoglalták a pályát teljes szélességében. Persze nem csak ez volt az oka, hogy kb. 14 perc alatt tettem meg egy kört. Az ismeretlen pályavezetés és a saját gumijaim miatt sem mertem teljesen kiautózni minden lehetőséget. Másodszorra persze én is elsokalltam egy kicsit az Adenauer Forstot, ahogy az zöldfülűtől illik. Ez rettentően szemét kanyar(kombináció), nagyon tudni kell, mert előre nem látszik, csak ha már benne vagyunk. Egy neten talált kép, mindhárom magyar autóval.
Videók:
1:40 tájától mi is ott vagyunk! (sőt, 5:50-nél sokallok be)
Itt a Huba-Karesz páros tűnik fel 2:10 körül (egy pillanatra mi is) és onnantól sokáig képben vannak. 7:35 tájától Dinciék... egy E-type-ot "szívatnak".
Ez sem rossz kör
Ezen meg csak vigyorgok

Vasárnap éjjel megint esett, így reggel a vizes sátort kellett elcsomagolni. A csapat egy része úgy döntött, hogy még visszamegy "nordschleifézni" instruktorral (vagy mi a szösznek hívják). Emiatt teljesen odalett a délelőttünk és nem arra jöttünk haza, amerre javasoltam: leautózni a Duna forrásához és azt követve hol lassabban a folyó mellet, hol az autópályán szökkenve egyet, két nap alatt hazacsorogni. Ehelyett valaki más javaslatára elindultunk egy útvonalon, amiből csak a nagyobb városok listája volt meg. Ezt kikerestük térképen és nagyjából elindultunk abban az irányban. Igen ám, de a GPS korában így nem illik, ezért valakik azt indítványozták, hogy majd ők most már vezetik a csapatot. El is indultunk, de amikor már sokadszorra álltunk meg, mert el kellett dönteni, hogy a néhány tucat Kirchberg, Kleindorf, Oberhof, és Grossheim közül melyiket is jelöljék be uticélként, illetve többször nem az útjelző tábla szerinti irányba fordultunk, már sejtettük, hogy ez az út nem tart így sokáig (pontosabban túl sokáig tartana, mert 2 óra múlva "már" légvonalban mintegy 50 km-re jutottunk a kiindulási ponttól).




Néhányan inkább siettek volna hazafelé, ezért elindultunk a legközelebbi autópálya irányába és nagy gázt adtunk. Út közben elkapott egy akkora zápor, hogy a kocsi orrát is alig láttuk. Éppen egy kamiont előztünk, így kisebb tornamutatvány árán sikerült csak lemenekülni a megállósávra, ahol majdnem nekimentünk az előttünk megálló "kollégának". Később egy fekete Panterát láttunk a pályától elég messzire elszállva - nagyon tolta neki és kicsit zabolátlanok lettek a lóerők a hajszában -, talpon volt, de biztos megsérült a kocsi alja és a futómű is.
Este jó sokáig keresgéltünk egy kempinget, de aztán végül a sátor megszáradhatott, mi meg jóféle helyi sörökkel öntözhettük a kiszáradt torkunkat egy közeli kis kocsmában a barátságos helyi törzsközönség körében.
Másnap jó hosszúra sikeredett az út Passau felé, mert ment előttünk egy kamion, mögötte meg néhány ráérős vagy félénk helybéli, akik nem akarták vagy merték megelőzni. Nekünk meg a szerelvényekkel sok lett volna a kacskaringón több járművet "átugrani".


Megértettem, miért voltak annyira oda a többiek ezért a buliért. Hihetetlen mennyiségű veterán autó tobzódik már csupán a parkolókban vagy a pálya környéki utakon jövet-menet.













Az egyik este hazafelé menet "belebotlottunk" egy benzinkútnál egy Dino 246-ba és 308-ba. Utána együtt csapattunk az úton a kempingig. Látszott, ahogy ők is felveszik a tempót és élvezik, ahogy a "kistesók" örülnek nekik. A végén kölcsönösen villogva, dudálva, integetve búcsúztunk el, mikor mi befordultunk a szállásunkhoz. A pályára bevezető utak és körforgalmak is akár órákig odaszögezik az embert a rengeteg látnivalóval. A kerítésen belül pedig megszámlálhatatlan ritka és felfoghatatlanul értékes gépet lehet szinte végigtapogatni (jó, azt azért nem), beszívni az illatukat, hallani a motorok üvöltését. Vérpezsdítő látni, ahogy az egy-két példányban létező lélekvesztőkkel vérre menő csatákat vívnak a pályán, egyáltalán nem kímélik, nyomják a gázt kanyarban és egyenesben egyaránt. Ha valaki benzingőzzel van beoltva, annak ez kihagyhatatlan élmény. Biztos vannak ennél impozánsabbak, még több ritka kinccsel, családiasabb hangulattal, ide viszont autóval is el lehet menni, sőt érdemes is, mert magunk is mehetünk egy igazi legendás pályán. A többi közös élményről nem is beszélve.


Párszáz (ezer) kép még, ha a sajátjaim nem elegendőek. Kicsit bonyolult megnyitni: a bal oldali listában az "Images"-re kattintani, a megnyíló lista tagjaira, ami időrendben sorolja a mappákat. Itt jelenik meg maga link, amire kattintva már tényleg láthatóvá válnak a kis képek, de aztán már rendesen lehet lépkedni közöttük.

Kis filmösszefoglalás 1
Kis filmösszefoglalás 2
Videó 1
Videó 2
Videó 3
Videó 4
Videó 5
Videó 6

... és még lehet ilyeneket keresgélni vég nélkül.

Az összes kép itt látható