2014. október 29., szerda

6. Veszélyes kaland

Az október 11-i hétvégére nagyon szép időt jósoltak. Sejthetően az év utolsó szép hétvégéje. Nosza, menjünk egyet autózni.
Szinte felhőtlenre sikerült a kirándulás. Az ég mindenesetre az volt. Sütiztünk, autóztunk, Baján a Sugovica partján láttunk egy Traction Avant-t. Kiderült, hogy a halászlé ott is legalább olyan finom, mint Szegeden. Ücsörögtünk a (Kunfehér)tó partján, hazafelé még fagyiztunk egy jót.





A "szinte" szóból sejthető, hogy némi kalandelemek is vegyültek az élmények közé. Hazafelé a bócsai kanyarban 110-nél furcsán, finoman kezdett az autó kifelé kúszni az ívből. Kicsit próbáltam a kormánnyal tapogatózni, aztán a gázt óvatosan elvettem. Ekkor elkezdett valamelyik kerék szitálni, nem is kicsit. Finom fékezésre enyhe gumicsikorgás lett a válasz. Még mindig a kanyarban voltunk és az úton. Közben bevillantak a gondolatok, hogy a jobb hátsó lengőkar kissé lógó gömbcsuklója esett volna szét, vagy épp elhagyom valamelyik kereket? Defekthez képest túl erősnek és egész másnak tűnt a helyzet, meg hiányzott a lapos gumi zaja. Ahogy kiértünk az egyenesbe és már jól lelassultunk, kezdtem finoman jobbra húzódni és amint a jobb első kerék leért a padkára, már magától is jobbra indult, hiába kormányoztam erősen balra. Végül is az út kb. 1 méter magas töltésen megy, mellette néhány csenevész fa, meg legelő - "nagy baj nem lehet". Végül megálltunk az utolsó pillanatban félig már a lejtőn. Ekkor már a kormányszerkezetre gyanakodtam inkább...

És igen, a két első kerék klasszikus hóeke figurát mutatott - teljesen összefelé állt.

Szerencsére vissza tudtam tolatni, miután a jobb oldali kereket is jobbra állítottam  - ekkor kiderült, hogy a bal kerék lett független a kormányműtől, a belső csukló eshetett szét, vagy ilyesmi. A füves talajon meg tudtam annyira emelni, hogy levegyem a kereket, meg a kormány porvédő gumiját és ... tá-dámm... eltört a belső csuklónak a szára tőben.
Most jött az, hogy mi legyen? Kit hívjunk - és minek? Mit kezdjünk a "ronccsal"? Végül hívtam néhány ismerőst, hogy tud-e a közeben autómentőt, vagy valakit trélerrel. Eredmény: semmi.
Valahogy összedrótoztam, hogy legalább lépésben visszagurulhassunk a bócsai benzinkútig, éjszakára ne maradjon az út szélén. Így is lett, Árpi fiam - miután feltöltötte az Omega akksiját - eljött értünk.
A kocsinak sem és nekünk sem lett semmi bajunk. Érdekes, egyáltalán nem lettem ideges, nem reszketett a térdem, vagy hasonló... Mondjuk, azért a sétafikálás Bócsán a sötétben egy halálközeli élményen éppen túljutott asszonnyal nem akkora élvezet... Azt hajtogatta, hogy ez a Bükk szerpentinjén is megtörténhetett volna. Hát, igen..., de nem ott történt!
Én éjjel elég jól aludtam, de mellettem valaki nem annyira... 

Másnap reggel kikaptam az aranyból a csuklót (jó, hogy van donorautóm) és elmentünk kicserélni a rosszat. Még az összetartást is elég jól eltaláltam kapásból :-)
A képek is másnap reggel készültek, abban a pillanatban valahogy nem jutott eszembe, hogy dokumentálni is kéne az esetet.

Ebbe a kanyarba érkeztünk szemből.


Itt álltunk meg.


A megdrótozott csukló. Ez a cuki drótozás a húzást megoldotta, de tolni nem akarta a rudat kifelé. Magyarul balra elég jól fordult, de jobbra csak lassan, mintegy magától térült el a kerék. Ez végül is csak a megforduláskor volt gáz, aztán egyenesen az út szélén menni már egyszerűen sikerült.

Egyébként szerintem tipikus fáradásos törés.


Rozsda azért nincs, mert a gumiharang alatt vastagon volt zsír. A fölső harmadánál van egy vonal, egy él, ami alatt-fölött közvetlenül eldurvul a törésfelület (nem tudom a két felet összeilleszteni teljesen, mert azon az élen billeg -tehát az ott már megnyúlt). Ott szerintem erősen megnövekedett a deformáció és fel is gyorsult a törés. A felső szélnél meg az látszik, hogy a felülről indult repedésnek összedörzsölődtek a felületei, ahogy mozogtak egymáson. A kiindulás alul az a mélyebb barázda lehetett, valszeg gyári hiba. Egyébként ez nem olyan, mint amit az aranyból kivettem, ebben nem látszik műanyag persely és kívülről sem egyforma kialakításúak. Ez ráadásul fél mm-rel vastagabb is.
Gondolom, a jó nehéz orrmotorosokban is ugyanilyen csukló van, tehát sokkal nagyobb igénybevételre tervezték. 

Még az is lehet, hogy volt előjele, csak nem tudtam, mi okozza. Erős, tartós fékezésnél kicsit jobbra húzott. Talán azért mert már engedett, hajlott nyakban annyit, hogy megváltozzon az összetartás. De lehet, hogy mástól volt, ki tudja...

Amíg gyorsan mentünk, addig a pörgettyű hatás tartotta egyenesben a kereket - amiatt szitált, mint a lassuló búgócsiga -, azután nem tudom, milyen erő győzött, ami befordította, mert nem negatív kormányzási sugarú a futómű. Talán a "csap" hátrafelé dőlése miatti súlyerő... Ha erősebben fékezek, kifelé fordul...?

Van egy jó hírem: ez az eset egy ekkora országban száz évente egyszer fordul elő. Ez most megvolt, nyugodtan alhattok :-)

A törött csukló azóta is itt van az asztalomon. Nézegetem. Kezdek más okra gyanakodni: túl szorosra sikerült sajtolni a gömb fészkét. Ráadásul műanyag persely nélküli, a kenése sem eléggé biztosított zsírterek nélkül. Így viszont nem csak húzó-nyomó igénybevétel keletkezett, hanem jelentős hajlító is. És ez nem erre van méretezve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése