2. Torinóra fel(készülni)!

Egy majdnem makulátlan autó

Mivel vagy húsz éven át nagy becsben volt és keveset futott, úgy tűnt, nem sok teendő lesz vele indulás előtt. Kicsit azért finomítgattam rajta:

- beállítgattam a "nyílászárókat" (az összes ajtót, fedelet, ablakot),

- kicseréltem az összes fedélnyitó acélhuzalját, mert az állítgatáskor elszakadoztak vagy más gebasz jött elő velük,

- kicseréltem az eredeti Carello fényszórókat H4-es Wesemekre,

- beállítgattam a fényszóróházakat,

- kicseréltem a hátsó amerikai oldalsó helyzetjelzőt az eredeti fekete műanyag fedélre,

- kicseréltem a hátsó Bertone emblémát saját kezűleg gyártott Fiat jelvényre (lásd Dino, Bertone pajzs készítése),

- új X1/9 feliratot vágtam ki öntapadós fóliából, mert a korábbinak a színe és elhelyezése sem tetszett (ilyen volt, az új fekete lett és elköltözött hátrébb, szépen ráhajolva a perem szélére, ahogy kell),

- átraktam az aranyból az "audiorendszert",

- szétszedtem és megjavítottam az ablaktörlő kapcsolóját, mert a leggyorsabb állása elég bizonytalan volt (Javított már valaki ilyet? Nagy szívás!),

- eközben kiderült, hogy az irányjelző kapcsoló karja le volt törve régebben, így most is letört, újra felragasztottam,

- egy-két lámpa nem világított, azokat kicseréltem, az érintkezéseket ellenőriztem, letisztítottam, stb.,

- a kocsihoz kapott BMW felnikről átrakattam a gumikat (Pirelli P4000 - stílusos!) az arany gyári alufelnijeire (a BMW-k eladók!),

- új elosztófedelet, rotort, kábeleket kapott a meglehetősen régiek helyett,

- és az elöregedett benzincsövek is erre a sorsa jutottak,
- a kicsit gagyi hatású mai műanyag sebváltógomb helyett csináltam fából egy olyat, ami illik a kormányhoz,

- meg a csoda tudja, még mi minden mást bütyköltem rajta.

Próbálgatom

Menet közben furán rakosgatta a fenekét ide-oda a nagyobb egyenetlenségeken. Ezt az arany sosem csinálta, így keresni kezdtem a hibát. Feltűnt, hogy sokkal magasabban van a hátulja, mint a másiké. Úgy tűnt, felújították a hátsó lengéscsillapítókat és valahogy "hosszabbak" lettek. A legegyszerűbb megoldást választottam, kicseréltem ezeket az aranyéval. És lám, tényleg hosszabbak is és magasabban vannak a rugótányérok (részben érthető, mert elég alacsonyan ül az alja, különösen a motor és váltó kaphat alulról pofont - viszont így nagyon suta lett szegény). (A piros volt a kékben, a kék meg az aranyban - világos, nem?) 

Ezzel a módosítással valamivel jobb lett, de nem az igazi. Ellenőriztem a futómű beállítását (csak úgy házilag persze), és úgy tűnt, benne vannak az értékek a gyári tűrésben. Hozzáteszem, hogy hátra elég tekintélyes összetartást ír a gyár, ezeket levittem az alsó határra, vagy inkább kicsit alá és csodák csodája, szinte tökéletes lett az úttartás.

Ha már futómű, legyen fék is: szétkaptam a munkahengereket, kitakarítottam, tömítéseket és fékolajat cseréltem. A betétek még elég jóknak tűntek, maradtak.

Gázt neki!

Jött a próbafutások ideje, meg is kergettem, amennyire a magyar út- és forgalmi viszonyok engedik. Sződligetre menet kilyukadt az egyik gumi vízcső. Van, hogy hozzáér az önindító villamos csatlakozó csavarjainak egyikéhez és az idővel kis lyukat fúr bele. Ez a "könnyítés" meg a ráfolyó olaj puhítása már elég hozzá, hogy kipukkanjon. Szóval elfolyt a víz, a találkozóról lemaradtunk, de megjavítottam az "út szélén" némi baráti segítséggel (hozott mindenféle csődarabokat és bilincseket) és hazajöttünk. Egy X1/9-es "kolléga" mondta, hogy ezek után ne induljak messzire a hengerfejtömítés cseréje nélkül. Megfogadtam a tanácsát. A hengerfej tőcsavarjai persze itt sem engedtek (egyik sem!). De a tapasztalat jól jött. Felmelegítettem izzásig (közben a szeleprugókat lemezzel takartam), aztán rátekertem két anyát ütközésig és a felsőt jól ráhúztam. Miután összefeszült a két anya, a csavar megmozdult -  befelé, ezután könnyedén kijött. Az ilyenkor szokásos járulékos dolgokat is cseréltem (szíjak, feszítőgörgő, vezérműtengely szimmering, egyéb tömítések, stb.), még az olajnyomásmérő jeladója is új lett. Új olaj a motorba -nyilván -, de a váltóba is!

Ismét menetkész a gép, padlóig a gázt!

Mentem is vagy 600 kilométert a forró júniusban gond nélkül és úgy tűnt készen vagyunk az indulásra (sajnos az országos és egyéni szegénység okán hosszútávú, erőltetett autópályás menet nem volt a próbaútban!).

Készülődés

A pótalkatrészek bekerültek a pótkerék mögé és köré, a hátfal üregeibe, a fényszóróaknákba jónéhány palack vizet gyömöszöltem. Összeszedtük a személyes cókmókot, ami a még mindig üres csomagtartókba került. Sajnos a hosszúra nyúlt műszaki felkészülés miatt csak néhány száz felvételből álló korabeli zeneválogatás készült egy CD-re. (Érdekes, hogy az autó bemutatásának évében (1972) hihetetlen mennyiségű olyan meghatározó zeneszám született vagy éledt fel, ami a mai napig alapját adja a popzenének, sőt a mostani filmek betétdalai is jórészt abból a korból valók.) Más kérdés, hogy a korhű "audiorendszer" teljesítménye nem igazán teszi lehetővé, hogy menet közben nagy tempónál igazán élvezni lehessen a zenét a kocsiban.

Indulás!

A csapat két részre oszolva tervezte a cél megközelítését: ezek szerint a ráérősebbek (köztük én is a fiammal) szerda reggel indultak volna, majd Innsbruck közelében megszállnak és másnap tovább a Stelvio hágón át Torinóig. Az elfoglaltak szerda éjfélkor erednek utána az előörsnek, délelőtt csatlakoznak hozzájuk és együtt mennek velük tovább.

Szerdán hajnalban keltünk, hogy időben eljussunk az elindulási pontra. A közös indulás - természetesen - egy jó órás késéssel történt, aztán az autópályán kiderült, hogy néhány autónak erős a tempó, melegedési gondok vannak. Az enyém is túlmelegítette a vizet, de az első rendszám gyorsan feljebb való helyezésével úgy tűnt, megoldódott a gond, már nem melegedett a víz. De Hegyeshalom előtt mégis elkezdte kinyomni a túlfolyón keresztül és kiderült, hogy az égéstér nyomása kerül bele valahogy a víztérbe. Kiment a tömítés, de hogy!?

Rövid telefonálgatás után a csapat többi tagja továbbment, én meg visszafordultam Martonvásárra. Igen mérsékelt tempóval meg is érkeztem, ahol a szakik már előkészített szerszámokkal vártak. Kb. 3 órás munkával kicserélték a tömítést, ami - szerintük -  mindenütt átengedett. Kicsit próbáltunk pihenni Pesten, az öcsémnél, de nem sok sikerrel. Gyakorlatilag alvás nélkül csatlakoztunk az éjfélkor induló csapathoz, hogy egy 24 órás erőltetett menet vegye kezdetét.