Az előélet
Egy klubtársé volt, aki 1990 körül hozta be Svájcból törötten. A bal elejét csapták oda. A kolléga megcsinálta magának és egy akkoriban megjelent Autó Motor Veterán újságban látott kép alapján kétszínűre festette. Egyrészt 1980-ban még nem létezett kétszínű fényezéssel, másrészt a gyáriaknál az alsó rész sötétebb szürke (grafit), harmadrészt az elválasztó csík sem egészen így fut rajta. A felső kék majdnem a gyári "ibolyakék", kicsit kevésbé ibolyás. De amúgy jól mutat, illik hozzá és feltűnő. Az elmúlt huszonegynéhány évben elég keveset futott, különféle találkozókra járt vele a tulaj és tekintve, hogy idővel egyre több veterán autója lett, így egyre ritkábban került rá a sor. Végül éppen amiatt vált meg tőle, mert ez már nem fért el a sok ritka különleges szépség között. Először 2006-ban láttam ezt a kocsit, így nézett ki.
Ezeket a szép felniket később eladta egy kocsijával és cserébe kapta a BMW kerekeket a "kortalan" Pirelli P4000-esekkel (kiköszörülték belőle a gyártási időt, egyébként új állapotúak voltak). A mellette álló autó egy korai (talán1982-es) Bertone IN, az első két színben piacra dobott szériából való.
Különbségek a két autó között
Mindkettő 1980-as, kb. 2300 különbség van a két alvázszám között az arany színű javára, aminek német típusengedélye van és 800 kg-ot vontathat, míg a kéknek olasz homologizációs számon 990 kg-ot engedélyeztek húzni. A kékbe nem gyári fakormányt szerelt az előző gazdája, nagyon pofás darab (bár hosszú távon kényelmetlen, mert kemény és nyomja a kezemet). A motorjához elvileg előttem nem nyúltak, a porlasztó tengelyei kissé már kikoptak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése